Az IMF
nem biztosítási bróker: a szervezet hitelnyújtásra szakosodott, nem
biztosításkötésre. Jó lenne erről értesíteni a miniszterelnököt. A közrádiónak
adott pénteki interjújából az derült ki, hogy Orbán Viktort e téren félreinformálták.
Arról sem szóltak neki, hogy a szabadkéz-funkció a
luxusautók kulcs nélküli ajtónyitásánál működik ugyan, ám az IMF-nél ilyen
extra nem rendelhető. Esetünkben van négyféle hitelkonstrukció, abból lehet
válogatni. Eszi, nem eszi, nem kap mást. S hogy cserébe Matolcsyék
folytathatnák az ország növekedését zsugorodásba vivő „nem ortodox”
gazdaságpolitikájukat? Erre áldást várni a valutaalap kőkemény profikból álló
csapatától hiábavaló. Orbán azt szeretné, hogy az IMF „virítsa a pénzt”, mi
pedig bemutatunk a piacoknak, hogy nekünk van védőhálónk, ne tessenek se a
forinttal, se a kötvényhozamokkal spekulálni. A magyar ember ezt ugyanis
nehezen tűri, még kevésbé szereti.
Az IMF-fel kommunikáció szintjén lehet
keménykedni. Nem szólnak vissza, nem ez a feladatuk. A tárgyalóasztalnál
viszont az Orbán-éra másfél éve alatt megteremtett fundamentumokkal – értsd: az
államadósság virtuális csökkentése, a költségvetési hiány 3 százalék alá
szorításának ígérete – nem lehet vigéckedni. Ott köszönni kell, és jó hellyel
kínálni a vendéget, akitől szeretnénk valamit. Kivált, ha a modortalanság
betetőzéseként a partner újságból értesül a meghívásáról.
Az, hogy a tárgyalóasztalnál mi diktálunk,
felejthető. Amilyen a megítélésünk, olyan az alkupozíciónk. A kormányon az
elmúlt másfél év botrányos gazdaságpolitikája miatt kell elverni a port. Az
önhittséggel párosított dilettantizmusnak a felső tízezren és a végtörlesztés
előnyeit élvezőkön kívül szinte mindenki kárát látta. Most viszont arra van
szükség, hogy a komoly áldozatokat követelő újjászervezési kísérletek
(megszorítások) ne legyenek olyan hiábavalóak,mint a 2010-es 82 százalékos,
GDP-arányos államadósság egy év alatti, 82 százalékosra történő megfeszített
ütemű „csökkentése”. Amit az államosított magánnyugdíj-kasszából kifizetett a
kormány, azt ugyanis jelen állás szerint elvitte a forintgyengülés, s csak egy
markáns forinterősödés hozhatja vissza. A kettős beszédről illene most már
leszokni és az IMF-fel az ország számára előnyös megállapodást kötni.
S ha már egyszer ismét tárgyalunk, a nyilvánosság
előtt tegyük. Orbán Viktor emlékezhet, milyen vehemensen követelték a 2008-as
IMF-szerződés nyilvánosságra hozatalát, amit aztán Gyurcsányék meg is tettek.
Kiderült, hogy nincsenek titkos háttéralkuk, az ország rabigába hajtása nem
része a szerződésnek, igaz, a mozgástér kifejezés mellé sem lehetett
odabiggyeszteni a „tágas” jelzőt.
Ami az „elmúlt nyolc év” mellett gondjaink másik
okozóját, az euró-övezeti adósságválságot illeti, el lehet tőle rugaszkodni,
mint azt 2012 kormányzati szlogenje hirdeti, de úgy nehéz, hogy közben eltörik az
ugródeszka, amelyet nevezhetünk akár IMF-hitelnek is. Ha erre nem
ügyelnek,megfizethetetlen lesz a kórházi kezelés.