Nincs
mozgástér – mondta Orbán Viktor a kormánypárt(ok) hétfői frakcióülésén.
„Érvényét veszti egy sor, a posztkommunisták által osztott előfeltevés. Olyan nagy szocialista igazságokra kell gondolni,
minthogy… »nincs mozgástér«” – írták a fülkeforradalmi kormányzás elvi
alapjait lefektető cikkükben Orbán udvari politológusai, köztük a mai szóvivő
másfél éve (G. Fodor Gábor–Fűrész Gábor–Giró-Szász András: Forradalom a
szavazófülkében, Magyar Nemzet, 2010. április 27.). „Mozgástér mindig van”
–olvastuk 2010. július 8-án a Magyar Nemzet Van mozgásterünk című vezércikkében
(melyben azt hazudták, hogy „Orbán Viktor első kormánya egyszer már felszámolta
függésünket a valutaalaptól”, holott azt Horn Gyula kormánya számolta fel;
amikor az Orbán–Torgyán-kormány megalakult, Magyarország már egyetlen centtel
sem tartozott az IMF-nek).
A fentiek szellemében nyilatkozott Orbán Viktor
2009 karácsonyán a Magyar Nemzetnek: „tévedés azt hinni, hogy a pénzügyi
egyensúly önmagában értéket jelent. Az csak egy szám. Önmagában semmi. Egy nagy
nulla. Én egyébként a családok eladósodásából sem a felelőtlenség jelét olvasom
ki, hanem azt, hogy a magyar emberek foggal-körömmel meg akarják őrizni
mindazt, amit már elértek.” Ezt üzente Orbán a devizahitelek után nyújtózkodó
magyaroknak: ér a takaró, ameddig ér, ti csak nyújtózkodjatok nyugodtan. Mostanra
lefagyott a lábunk, s Orbán buzgón amputál. (Persze nem mechanikusan, hanem
differenciáltan, a szegényebbekből többet, hogy a gazdagabbak takarójához
hozzátoldhasson.)
A mozgástér nem olyasmi, amibe vagy beletörődünk,
vagy nem. A mai mozgástér adott, a holnapi befolyásolható, a holnaputáni még
inkább. A mozgástér annál inkább tágítható, minél inkább tiszteletben tartjuk.
Ha jobban akarod tágítani, mint amennyire lehet, akkor szűkülni fog. Nemcsak
azért, mert akár állam vagy, akár magánszemély: amire nincs fedezeted, arra
kamatot fizetsz, s minél többre nincs, annál magasabbat, hanem leginkább azért,
mert a mozgástér nagyrészt a kreativitás és kockázatvállalás hajlandóságától és
szabadságától függ. Nem a kormányétól, hanem a vállalkozó emberétől. Ha a
kormány az ő rovására tágítja túl a mozgásterét, mindenkié szűkülni fog. A
mozgástér nem számhalmaz, hanem az életed. Nézz vissza akárcsak egy
emberöltővel, s olyan világot látsz, amelyben nem léteztek sem azok a jogok és
szabadságok, sem azok az eszközök a számítógépedtől az olcsó repülőjegyeden át
a mobilodig és az internetedig, melyek a mai életedet, mozgásteredet
meghatározzák.
Kornai János új könyvében van egy hatalmas lista
az utóbbi kilencven év forradalmi innovációiról. Ezek termeltek a sikereseknek
hatalmas jövedelmet, a köznek pedig közpénzt: adót. Ezek növelték sokszorosára
a mozgásterünket. És ezek túlnyomórészt ott születtek, ahol az állam, a
bürokrácia nem akart a polgárok helyett gazdálkodni, gondolkodni, kockáztatni
és eredeti lenni, nem csökkentette a kreatív ember és a kockáztatható tőke
szabadságát, jutalmát, mozgásterét abban a tévhitben, hogy ezzel a magáét
növelheti, holott éppen ellenkezőleg. Ahol az állam arra akar mozgásteret, ami
nem az ő dolga, ott arra sem lesz neki, ami az övé. Az államnak az a dolga,
hogy szabadságra, kreativitásra neveljen, esélyt adjon mindenkinek, és
segítséget annak, aki rászorul. A többit pedig bízza ránk.
/R.S./