Tisztelt Bohóc Polgártársak!

2011 június 3. | Szerző: amfortas |

“A legfontosabb kormányzati feladataink között említeném, a kormánynak és a kormányzatnak meg kell őriznie emberi, gőg nélküli, a cél iránti alázatra épülő jellegét. Szerénység, szolgálat, visszafogottság. ” – mondta Kedves Vezetőnk tegnapelőtti évértékelőjében. Akkor még azt gondolhatta az egyszeri választópolgár, szakszervezeti vezető, ENSZ raportőr, hogy a pátosz legalább a héten kitart.

Tévedtünk. Magyarországon ettől sokkal gyorsabban változnak a dolgok.

Tegnap a rendvédelmi szakszervezetek vezetőinek tartott eligazítást Orbán, – ami történt egyeztetésnek nem nevezném – ahol felvázolta kinek mihez kell tartania magát a Nemzeti Együttszűkölés Rendszerében. Árok Kornél szakszervezeti vezető javaslatára, miszerint a nemzeti konzultációba látszólag szerelmes Orbán menjen ki vele a Kossuth térre, mert akad ott néhány szociális konzulens, csak annyit mondott: majd elmondja a dolgot a bohócügyi államtitkárának.

A gőg nélküli szerénység ilyen nagyszerű megnyilvánulását látva igazán hálásak lehetünk mindannyian mi, a bohócok. Eddig ugyan munkavállalónak és adófizetőnek hívtak minket, sőt, néha napján polgárok is voltunk, kivételes alkalmakkor – választás előtt – benyaltak nekünk manduláig, de a bohóc korszak hajnalán külön államtitkárt is kapunk. Kár, hogy nem derült ki, melyik nagyszerűre esett a választás a szakemberek bőségének zavarában. A csöndesen, mosolyogva hazudós lyány bohócot utalta ki a Góré, vagy meg kell elégednünk Nemzeti Acsarkapitánnyal?

Ezután Kedves Vezetőnk elhúzott Enver Hodzsa utódainak fülkeforradalmat oktatni Albániába, így valószínűleg nem volt ideje elolvasni Kónya Péter FRDÉSZ elnök csattanós válaszát.

Ennek ellenére ne higgye senki, hogy az Orbán kormány nem a konzultáció szerelmese. Itt van máris a legújabb, a vállalkozói adminisztrációs terheket csökkentő, ötletekkel bombázni a kormányt ide kattintva lehet. Aprócska hajszál a takonypüré tetején, hogy kormányunk tervezett, vállalkozások életét könnyítő intézkedéseit is a munkavállaló fogja megszívni. Az első csomag is olyan intézkedéseket tartalmazott, mint:

– a szabadságok csökkentése,
– pótlékok csökkentése,
– az elbocsátások olcsóbbá és egyszerűbbé tétele,
– nem kötelező kifizetni a túlmunkát, lecsúsztatni is lehet,

A szakszervezetek nem örültek, Cséfalvay Zoltán államtitkár viszont kijelentette: ez a munkavállalóknak jó, a szakszervezetekkel meg mindig csak a baj van. Aztán mintegy bizalmasan megsúgta: az a baj velük, hogy azokat képviselik, akik munkahelyen dolgoznak. Igen, szerintem is ez az a pillanat, mikor tekintetünket égnek emelve kiszaladhat szánkon egy ómájfaszom azért, mert Magyarországon ilyen mondat kiszédülhet egy saját nagyságától megrészegül államtitkár száján. Ez nyilván az orbáni cél iránti alázat, semmi kétség.

Nem járt semmivel jobban a hazánkban tartózkodó ENSZ raportőr, Frank La Rue sem. A nagybüdös emberi jogi bizottságával volt találkozója tegnap, ami meglehetősen sajátosra sikerült. A médiatörvény ügyben vizsgálódó raportőr első, áprilisi tockososztásán már jelezte, találkozni kíván a parlamenti bizottsággal, és elkészített egy listát azokról a civil szervezetekről, akiket szeretne az ülésen meghallgatni a médiaszabályozásról. Erre a malőrsorozatra és tahóságözönre viszont nem számított:

1: a bizottság nem rendes ülést tartott ahogy kérte, helyette “nyilvános meghallgatást” rendezett.

2: a sajtónak nem szóltak, sőt, a Népszabinak az ülést magát is letagadták.

3: az emberi jogi bizottság egy emberi jogi ülésre éppen az emberi joggal foglalkozó civil szervezeteket, pl TASZ nem akarta beengedni. Szigeti Tamás szerint kizárólag a rámenősségüknek köszönhették, hogy végül – a raportőr kérésének megfelelően – résztvevők lehettek.

4: a bizottság elnöke bojkottálta a raportőr által összeállított, civil szervezetek meghívóit tartalmazó listáját, mert szerinte azok társadalmi támogatottsága nem ismert. Mondta ezt pl a hatvanezer fölötti taglétszámmal bíró Millára, a TASZ-ra, az Amnesty International-ra és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetre az a Lukács Tamás, akinek pártja (KDNP) tizedszázalékban kifejezhető támogatottsággal bír, és létezése a Nagy Testvér jóindulatától meg a Fidesz-KDNP kettős tagságtól függ.5: Lukácsnak végül nem maradt más választása, mint beengedni a TASZ, AI és Milla képviselőjét, a saját – Összefogás a Magyar Családokért Egyesület, Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, MÚOSZ- meghívottai mellé.

6: ezek után Lukács a kormány és a véleményszabadság nevében nem engedte felszólalni Molnár Péter Milla tagot, aki nem mellesleg a Közép-Európai Egyetem kutatója. Cukiság, hogy egyetemi kutatóként sem szólalhatott meg, mert csak.

7: az ülés fénypontja Illésy Mátyás, Összefogás a Magyar Családokért Egyesület elnök Trianon miatt kell a médiatörvény! – benyögése volt.

8: eztán Lukácsnak eszébe jutott, hogy a bizottság tulajdonképpen nem illetékes médiatörvény ügyben, és berekesztette az ülést.

Mit lehet erre mondani? Felesleges magatokat szoci összeesküvéssel mentegetni, ha ennyire hülyék vagytok! A katolikus ámokfutó félhülye kiállította rólatok a bizonyítványt megint a világ előtt. A baj csak az, hogy ezzel rólunk is. Lukács Tamás műsora bemutatta minden kíváncsinak, hogy működik a magyar parlamentben egy emberi jogi bizottság, hogy a magyar kormány szarik magasról a véleményszabadságra, és ha rajtatok múlik itt csak az pofázik szabadon, akinek szabad.

Nem kell több nyálas lózung Orbántól alázatról,