2005-ben
az újonnan hivatalba lépett miniszterelnök, ahogy később elismerte, valódi
kormányzás helyett látszattevékenységgel foglalkozott. Megkérdezte a népet
arról például, hogy dönthessenek-e a szülők a születendő harmadik gyerek neméről.
Emlékszik még erre valaki? Ilyesmikre gondolt Gyurcsány Ferenc, amikor Őszödön
úgy fogalmazott: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni,
mint hogyha kormányoztunk volna.” A Fidesz a konzultációs aktivitására akkor
így reagált: „a kormány érdemi munka helyett megint kampányol. Úgy látszik, ez
is része annak a kormánypropagandának, amelyre az elkövetkező körülbelül egy
évben 3,5 milliárd forintot akarnak elkölteni”. Hozzátették: ahelyett, hogy ezt
a pénzt a bajbajutottakra fordítanák.
A Fidesz most tehát megint olyat tesz, amit
ellenzékből bírált. Alighogy véget ért az előző levelezés az alkotmányozásról
(ár: félmilliárd forint), itt a következő, a szociális rendszerről. Azzal
hitegetik, ha nem is magukat, de mindenki mást, hogy az ilyen utólagos
véleménykérések helyettesítik a választások előtt közölt szándékokat. Csakhogy
a kérdések szakmailag éppoly komolytalanok, mint azok, amelyeket az alkotmány
kapcsán tettek fel. Nem kérdések. Ezekre is csak igennel lehet válaszolni.
Segélyezéssel orvosolják-e a munkanélküliséget, vagy munkát adjon az állam?
Erre mit lehet mondani? Csakhogy furán hangzik ez a kérdés attól a kormánytól,
amely a közcélú munkára költhető keretet a felére vágta vissza, és bár
egymillió új munkahellyel kampányolt, a munkanélküliek száma csak nő. Az
önkormányzatok kétségbeesetten kapálóznak, mert látják, ahogy az emberek
reménytelenül csúsznak lefelé, és már közmunkára sincs pénz. Ilyenkor szokták
azt mondani, hogy már a kérdés sem igaz, hiszen jelenleg is szigorú feltételhez
kötött a segély, s ezek egyike, hogy a felajánlott munkát, bármi legyen is az,
kötelező elfogadni. Nem baj, a lényeg, hogy e kérdéssel, a munka és a segély
szembeállításával megint heccelni lehet a társadalmat, miközben az állam
képtelen munkát biztosítani ekkora állástalan tömegnek, a segély pedig a
túléléshez is kevés.
Azt is megkérdezi a kormány, hogy pénzben vagy
alapvető szükségleti cikkekben támogassa-e az állam a rászorulókat. Ez aztán
eredeti ötlet! Monok? Jobbik? Szűcs Erika? Úgy tűnik, az elmúlt két évet
szégyentelenül átaludta a Fidesz. Kérdezik még, hogy a gazdaság igényeihez
igazítsák-e az oktatást? Persze, igazítsák, de mondják meg: kikből is áll a
gazdaság. Néhány befolyásos nagyvállalkozóból, akik ingyen munkaerőhöz jutnak a
tanoncrendszeren keresztül, ha leszállítják a tankötelezettség korhatárát?
Ezek fölösleges részletek? Elköltenek újabb
nyolcszázmilliót az együttműködés jegyében úgy, hogy szó sem esik róluk. Mintha
nem kormányoznának. Pedig dehogynem.