Tanulj, hogy boldogulj- és ezért fizess, ha tudsz!

2011 április 5. | Szerző: amfortas |

Mindent és semmit

A kormány drasztikusan fel akarja emelni azt a
felsőoktatási tandíjat, amelynek a létezését és létjogosultságát is hevesen
tagadja. Hogy miért kell tandíj, azt Trefort Ágoston már 1873-ban világosan
elmagyarázta a „főtanodai oktatásról” szóló törvény vitájában: „mert a szegényt
nem a tandíjak – nem nagy – összege, hanem az ellátási költségek nagysága
tartóztathatta vissza fiának főtanintézetbe való küldésétől, amin nem a
tandíjak megszüntetése által segítünk, melyben szegény, gazdag, jó és rossz
tanuló egyaránt részesülne, hanem ösztöndíjak és oly segélydíjak adományozása
által, melyek szegény, de jó tanulóknak lehetővé teszik ellátási költségeik fedezését,
a vagyonos pedig… miért ne fizessen azért, ami által gyermekének a
legmaradandóbb és leginkább kamatozó tőkét biztosítja, s miért viselje e terhet
helyette más, ki e jótéteményben nem részesül.”

Mindez a rendszerváltás után még mindenki számára
nyilvánvaló volt. 1993-ben az összes parlamenti párt egyetértésével fogadták el
a tandíj bevezetését előíró felsőoktatási törvényt, és be is jelentették: 1994
őszétől tandíjat kell fizetni. A törvényjavaslat vitájában Mádl Ferenc
ugyanazokkal az érvekkel állt ki a tandíj mellett, amelyekkel később Magyar
Bálint. 1994-ben az MDF, a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ választási programja
egyaránt tartalmazta a tandíj bevezetését.

1995-ben az ellenzéki pártok a Fidesszel az élen
korábbi álláspontjukkal szembefordulva hevesen támadták a végre valóban
bevezetett tandíjat. 1998-ban el is törölték azt, s a 2008-as népszavazással
megakadályozták, hogy újra bevezessék. Közben persze a tandíj végig létezett.
Aminek a lehetőségét gátlástalan szociális demagógiával fölszámolták, az a
szociális tandíj volt. Amiről Trefort és Mádl beszélt, ami a jóléti
újraelosztás fontos eleme, amivel az előnyös helyzetűek előnyeik gyarapítását
legalább részben megfizetik, ami alól a hátrányos helyzetűeket mentesíteni
és/vagy amiből őket támogatni lehetne.

Úgy tett mindenki, mintha a költségtérítés, melyet
1996-ban vezettek be, s az első Orbán-kormány alatt futtattak föl, nem lenne
tandíj. Mi a nyavalya lenne, amit diákok fizetnek azért, hogy oktassák őket?!
Tandíj az: a kiátkozottnál sokkal súlyosabb terhet jelentő, igazságtalan,
antiszociális tandíj. A közoktatás nálunk az esélyegyenlőtlenségeket tetemesen
megnöveli, az előnyösebb helyzetből jobb eséllyel lesz több pont és államilag
fizetett képzés, a hátrányosabból meg kevesebb pont és költségtérítéses képzés.

Akinek nem telik rá, kiesik. Ha megduplázzák, még
sokkal többen esnek ki. A költségtérítés nem az államtól független magánbuli.
Be van az építve mélyen az állam oktatáspolitikájába és intézményeinek
finanszírozásába. A kormány az ordító igazságtalanságot még ordítóbbá óhajtja
tenni, drasztikusan megemelné az antiszociális tandíjat, mondván, hogy a
fizetős diákok térítsék meg képzésük teljes és valóságos költségét. Az állami
szerepvállalás így lesz tiszta: az egyiknek mindent, a másiknak semmit.

/Révész S./