Hitelvesztés
2011 november 19. | Szerző: amfortas
Az IMF
nem biztosítási bróker: a szervezet hitelnyújtásra szakosodott, nem
biztosításkötésre. Jó lenne erről értesíteni a miniszterelnököt. A közrádiónak
adott pénteki interjújából az derült ki, hogy Orbán Viktort e téren félreinformálták.
Arról sem szóltak neki, hogy a szabadkéz-funkció a
luxusautók kulcs nélküli ajtónyitásánál működik ugyan, ám az IMF-nél ilyen
extra nem rendelhető. Esetünkben van négyféle hitelkonstrukció, abból lehet
válogatni. Eszi, nem eszi, nem kap mást. S hogy cserébe Matolcsyék
folytathatnák az ország növekedését zsugorodásba vivő „nem ortodox”
gazdaságpolitikájukat? Erre áldást várni a valutaalap kőkemény profikból álló
csapatától hiábavaló. Orbán azt szeretné, hogy az IMF „virítsa a pénzt”, mi
pedig bemutatunk a piacoknak, hogy nekünk van védőhálónk, ne tessenek se a
forinttal, se a kötvényhozamokkal spekulálni. A magyar ember ezt ugyanis
nehezen tűri, még kevésbé szereti.
Az IMF-fel kommunikáció szintjén lehet
keménykedni. Nem szólnak vissza, nem ez a feladatuk. A tárgyalóasztalnál
viszont az Orbán-éra másfél éve alatt megteremtett fundamentumokkal – értsd: az
államadósság virtuális csökkentése, a költségvetési hiány 3 százalék alá
szorításának ígérete – nem lehet vigéckedni. Ott köszönni kell, és jó hellyel
kínálni a vendéget, akitől szeretnénk valamit. Kivált, ha a modortalanság
betetőzéseként a partner újságból értesül a meghívásáról.
Az, hogy a tárgyalóasztalnál mi diktálunk,
felejthető. Amilyen a megítélésünk, olyan az alkupozíciónk. A kormányon az
elmúlt másfél év botrányos gazdaságpolitikája miatt kell elverni a port. Az
önhittséggel párosított dilettantizmusnak a felső tízezren és a végtörlesztés
előnyeit élvezőkön kívül szinte mindenki kárát látta. Most viszont arra van
szükség, hogy a komoly áldozatokat követelő újjászervezési kísérletek
(megszorítások) ne legyenek olyan hiábavalóak,mint a 2010-es 82 százalékos,
GDP-arányos államadósság egy év alatti, 82 százalékosra történő megfeszített
ütemű „csökkentése”. Amit az államosított magánnyugdíj-kasszából kifizetett a
kormány, azt ugyanis jelen állás szerint elvitte a forintgyengülés, s csak egy
markáns forinterősödés hozhatja vissza. A kettős beszédről illene most már
leszokni és az IMF-fel az ország számára előnyös megállapodást kötni.
S ha már egyszer ismét tárgyalunk, a nyilvánosság
előtt tegyük. Orbán Viktor emlékezhet, milyen vehemensen követelték a 2008-as
IMF-szerződés nyilvánosságra hozatalát, amit aztán Gyurcsányék meg is tettek.
Kiderült, hogy nincsenek titkos háttéralkuk, az ország rabigába hajtása nem
része a szerződésnek, igaz, a mozgástér kifejezés mellé sem lehetett
odabiggyeszteni a „tágas” jelzőt.
Ami az „elmúlt nyolc év” mellett gondjaink másik
okozóját, az euró-övezeti adósságválságot illeti, el lehet tőle rugaszkodni,
mint azt 2012 kormányzati szlogenje hirdeti, de úgy nehéz, hogy közben eltörik az
ugródeszka, amelyet nevezhetünk akár IMF-hitelnek is. Ha erre nem
ügyelnek,megfizethetetlen lesz a kórházi kezelés.
Orbán nem hülye, csak skizofrén
2011 november 12. | Szerző: amfortas
Orbán nem hülye, csak skizofrén
Kedvenc Viktorunk már nem csak nekünk tartogatja szellemi sziporkáit, hanem külföldi sorstársait is szórakoztatja velük. A kettős beszéd csillió danos nagymestere újabban nem fárasztja magát a helyszínekhez és hallgatósághoz igazított szófordulatokkal, a Központi Ideológia Gyár a főni fáradtságát látva létrehozta a Mindenre Magyarázat Kártyát, ami mindent visz, mint Lola-T az autóskártyában.
A bóvli kategória előszobájában toporogva, kezünkkel a kilincsen viszont nem biztos, ha Európa vezető politikusai előtt jelenti ki ez a korszakos zseni:
– a magyaroknak van egy sajátos észjárásuk, ami abban mutatkozik meg, hogy “képesek vagyunk egyszerre több fejjel is gondolkodni”.
Érted, kedves választópolgár? Nem hülyék vagyunk, hanem skizofrének. Kész, passz, ezzel minden meg van magyarázva. A személyiségzavarosakat még a dakoták is tisztelték, vagy legalábbis nem vitatkoztak velük, így joggal gondolhatja Viktorunk, hogy ez az Összeurópai Törzsnél is bejöhet. Apró szépséghiba a kormányzati elmeosztályon fellelhető kórlapokon, hogy a személyiségek által vázol jövők egyike sincs köszönő viszonyban a valósággal. Az optimista személyiség 4-6% GDP növekedéssel számolt, a konzervatív 3% körülivel, az Ember, Aki Nem Akar Teljesen Hülyének Látszani meg arról beszél, hogy stagnálás körül leszünk. Jó esetben.
Ám az igazi poén nem ez. Sokkal inkább az a pillanat fakasztja röhögésre a döbbent szemlélődőt, mikor Viktorunk fejeiben összekavarodnak a dolgok, mert odabent akkora a lárma, mint egy focitagozatos napköziben, és a fentinél is csudálatosabb dolgok esnek ki valamelyik száján:
“az EU alapszerződés állandó, tűzoltásszerű módosítgatása nem jó gyógyír a gondokra, mert ez nem biztonságot, hanem inkább bizonytalanságot eredményez.”
Mondta ezt az az ember, aki azt az országot vezeti, aminek éppen hatályos alkotmánya az elmúlt másfél év megszámolhatatlan radírozás-satírozása után egy átlagos Orbán jegyzet külalakjára hasonlít leginkább,
és akinek 2012-es költségvetése jó eséllyel lesz alkotmányellenes az általa fogalmazott, 2012 januárjában hatályba lépő új alkotmány szerint. Ettől a mondattól egy dajcstomi módra elnyomott mijafaszt másoltok büdös köcsögok??? twit is kevésbé lett volna röhejes. De sebaj, így legalább tényleg igazolja amit a kétfejűséggel állít, mert ahogy állunk már az is kisebb baj, ha skizotip személyiségzavarosnak nézik, mintha futóbolond szimulánsnak.
/Varanus/
Nincs mozgástér
2011 november 12. | Szerző: amfortas
Nincs
mozgástér – mondta Orbán Viktor a kormánypárt(ok) hétfői frakcióülésén.
„Érvényét veszti egy sor, a posztkommunisták által osztott előfeltevés. Olyan nagy szocialista igazságokra kell gondolni,
minthogy… »nincs mozgástér«” – írták a fülkeforradalmi kormányzás elvi
alapjait lefektető cikkükben Orbán udvari politológusai, köztük a mai szóvivő
másfél éve (G. Fodor Gábor–Fűrész Gábor–Giró-Szász András: Forradalom a
szavazófülkében, Magyar Nemzet, 2010. április 27.). „Mozgástér mindig van”
–olvastuk 2010. július 8-án a Magyar Nemzet Van mozgásterünk című vezércikkében
(melyben azt hazudták, hogy „Orbán Viktor első kormánya egyszer már felszámolta
függésünket a valutaalaptól”, holott azt Horn Gyula kormánya számolta fel;
amikor az Orbán–Torgyán-kormány megalakult, Magyarország már egyetlen centtel
sem tartozott az IMF-nek).
A fentiek szellemében nyilatkozott Orbán Viktor
2009 karácsonyán a Magyar Nemzetnek: „tévedés azt hinni, hogy a pénzügyi
egyensúly önmagában értéket jelent. Az csak egy szám. Önmagában semmi. Egy nagy
nulla. Én egyébként a családok eladósodásából sem a felelőtlenség jelét olvasom
ki, hanem azt, hogy a magyar emberek foggal-körömmel meg akarják őrizni
mindazt, amit már elértek.” Ezt üzente Orbán a devizahitelek után nyújtózkodó
magyaroknak: ér a takaró, ameddig ér, ti csak nyújtózkodjatok nyugodtan. Mostanra
lefagyott a lábunk, s Orbán buzgón amputál. (Persze nem mechanikusan, hanem
differenciáltan, a szegényebbekből többet, hogy a gazdagabbak takarójához
hozzátoldhasson.)
A mozgástér nem olyasmi, amibe vagy beletörődünk,
vagy nem. A mai mozgástér adott, a holnapi befolyásolható, a holnaputáni még
inkább. A mozgástér annál inkább tágítható, minél inkább tiszteletben tartjuk.
Ha jobban akarod tágítani, mint amennyire lehet, akkor szűkülni fog. Nemcsak
azért, mert akár állam vagy, akár magánszemély: amire nincs fedezeted, arra
kamatot fizetsz, s minél többre nincs, annál magasabbat, hanem leginkább azért,
mert a mozgástér nagyrészt a kreativitás és kockázatvállalás hajlandóságától és
szabadságától függ. Nem a kormányétól, hanem a vállalkozó emberétől. Ha a
kormány az ő rovására tágítja túl a mozgásterét, mindenkié szűkülni fog. A
mozgástér nem számhalmaz, hanem az életed. Nézz vissza akárcsak egy
emberöltővel, s olyan világot látsz, amelyben nem léteztek sem azok a jogok és
szabadságok, sem azok az eszközök a számítógépedtől az olcsó repülőjegyeden át
a mobilodig és az internetedig, melyek a mai életedet, mozgásteredet
meghatározzák.
Kornai János új könyvében van egy hatalmas lista
az utóbbi kilencven év forradalmi innovációiról. Ezek termeltek a sikereseknek
hatalmas jövedelmet, a köznek pedig közpénzt: adót. Ezek növelték sokszorosára
a mozgásterünket. És ezek túlnyomórészt ott születtek, ahol az állam, a
bürokrácia nem akart a polgárok helyett gazdálkodni, gondolkodni, kockáztatni
és eredeti lenni, nem csökkentette a kreatív ember és a kockáztatható tőke
szabadságát, jutalmát, mozgásterét abban a tévhitben, hogy ezzel a magáét
növelheti, holott éppen ellenkezőleg. Ahol az állam arra akar mozgásteret, ami
nem az ő dolga, ott arra sem lesz neki, ami az övé. Az államnak az a dolga,
hogy szabadságra, kreativitásra neveljen, esélyt adjon mindenkinek, és
segítséget annak, aki rászorul. A többit pedig bízza ránk.
/R.S./
Nehéz olvasmány, “elvbarátok” számára
2011 november 9. | Szerző: amfortas
A Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés XVIII. TÖRVÉNYÉNEK
4. Cikkelye;
Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai vagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan effajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.
volt egy álmom..
2011 október 16. | Szerző: amfortas
Minő megtiszteltetésben volt részem ma éjjel. Álmomban megjelent a Vezér egy királyi koronával a fején és leereszkedő hangon elmagyarázta nekem: A hatalom centralizálására, a hűséges szolgáim bebetonozására és a szabadságjogaitok korlátozására azért van szükség, hogy megakadályozzuk a gonosz balliberalizmus terjeszkedését hazádban. A fájdalmas gazdaságpolitikai lépéseket pedig az előző kormánynak köszönhetitek, ezekért nem minket kell szidnotok, inkább hálát kellene adnotok azért, hogy az intézkedéseinknek köszönhetően, rövidesen elrugaszkodhattok az összeomlás szélén álló Euró övezettől.
Láss tisztán: Én vagyok a szabadság, amelyhez a korlátozáson keresztül vezet az utatok. Hagyjátok abba értelmetlen szervezkedéseteket ellenem, mert azzal csak rosszat tesztek magatokkal. Vegyétek észre, hogy nincs más kiút, csak az, amit én mutatok nektek, s ha ezen haladtok velem, akkor Isten és az Én áldásom kísérni fog benneteket. Most pedig ébredj fel és add át üzenetemet a többieknek! Mondd meg nekik: Rajtatok a szemem, maradjatok hazátok hűséges fiai, az én áldásomat bíró barátaim, és hálások lesztek azért, hogy engem választottatok úrnak és parancsolónak, amíg csak közöttetek élek.
Azt hiszem, igaza van, mármint a dokinak: lefekvés előtt nem kellene zsírosat ennem.
Reszeli a körmét….
2011 szeptember 12. | Szerző: amfortas
„Fájt volna annak a lánynak az igazság,
szemébe néztem, és azt mondtam,
nem vagyok házas.”
Amit Orbán Viktor mond, azt nem kell komolyan venni. Ül a tisztáson, mint a viccbéli nyuszika, reszeli a körmét, közben hülyeségeket beszél.
Jó helyről tudjuk ezt: tőle magától.
Nem mindig füllent, csak amikor ez érdekében áll. Leginkább éjjel, nappal, minden hullámhosszon.
2006-ban amerikai diplomatáknak azt mondta: Hagyják figyelmen kívül, amit mondok a kampányban.
Az európai uniós nagykövetekkel találkozva pedig ezzel mentegette magát: Ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok. (Pay no attention to what I say to get elected).
Ezek szerint csak azért voltak a szép szavak, mert meg akarta szerezni a nőt! Azért hazudta szépnek a mosolyát, ringónak a járását, csilingelőnek a kacagását, hogy azután ágyba vihesse. Ahogyan a KFT zenekar énekelte a Balatoni nyár című dalban: „Fájt volna annak a lánynak az igazság, szemébe néztem, és azt mondtam, nem vagyok házas.”
Fájt volna az embereknek, ha tudják, hogy Orbán mit akar. Nem azoknak, akik átláttak rajta. Nekünk nem volt nehéz: tudtuk, hogy hiába hiszi istennek magát, ő sem akarhat mást, mint amit lehet.
Hanem azokról a milliókról, akik elhitték, amit a Kedves Vezető hazudott. Nem csupán haszonlesésből hitték el Orbán hazugságait, hanem azért, mert hinni jó. Egyszerűbb és kényelmesebb, mint gondolkodni, és szembenézni a valósággal.
Lehetett tudni, hogy magától nem lesz egymillió új munkahely. Hogy nem lehet egyszerre adót csökkenteni, és közben a kiadásokat növelni. Aki már tartott el családot, igazgatott akárcsak három emberből álló céget, tudja ezt. Ahol kevesebb a bevétel, ott csak hitelből lehet többet költeni.
Nagyon alapvető, tudható igazság ez – mégis mennyien bedőltek neki.
Csak hát, miután a Wikileaks-től megtudtuk, hogy Orbán Viktor kijelentéseit Orbán Viktor sem veszi komolyan, adódik a kérdés: miért higgyünk Orbánnak?
Amit évekkel ezelőtt mondott, nem volt igaz. Lehet, hogy az sem igaz, amit most mond? És amit holnap mond? Holnaputánra már az sem érvényes?
Egyáltalán: tudja még valaki, hogy a Kedves Vezető mikor mond igazat, és mikor nem? És ő maga, vajon tudja-e? Talán nem is szándékosan hazudik – ebben az esetben nagyobb a baj, mint gondolnánk.
Ne áltassuk magunkat azzal, hogy nem tudtuk, hogy ilyen. Lehetett tudni róla, látszott rajta. Most már mindegy: mi szakajtottuk, nekünk kell szagolnunk.
FSP
A titok és az ő nyitja
2011 augusztus 9. | Szerző: amfortas
Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia alsón. Meg a titok is egyre több lett…Most itt az idő az árulásra: igen, én, az alapító atyák egyike, dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot – így árulta el a Fideszt 17 évvel ezelőtt a Népszabadság akkori főmunkatársa, Bayer Zsolt. Ő azóta áruló önmagát is elárulta, s mire az első „árulása” idején ötszázalékos Fidesz-kormányra, a fent jellemzett Simicska pedig az APEH élére került, ismét kormány-főtanácsadóként s Orbán Viktor bizalmasaként szolgálta méregbe mártott tollával a pártot, s Szlovákiában bejegyzett vállalkozással és cégautóval csatlakozott sok-sok honfitársához, akik jobban szeretnek kevesebb adót fizetni másutt, mint többet itthon, s akiket ezért pártja köreiben hazátlan bitangoknak szoktak tekinteni, ha nem róluk magukról van szó.
A Simicska-féle titkokból azóta is egyre több lesz. Tegnapi számunkban a titkok újabb halmaza került elénk. A sokmilliárdos magyarországi közkiadásoktól a Fidesz körüli cégeken és pénzembereken keresztül egy eldugott kis svájci villába vezetnek a szálak, ahol a világból odatelepített obskurus cégecskék élvezik az ügyvezető házigazda vendégszeretetét, hogy tulajdonosaik kellemesen adózhassanak és rejtőzködhessenek.
A korrupció elleni harc a magyar demokrácia létkérdése, mert jelentős részben a korrupció miatt érzi honfitársaink jelentős része védelemre érdemtelennek a Magyar Köztársaság demokratikus intézményeit, és él abban a történelemből jól ismert tévhitben, hogy a korrupció és a demokrácia leépítése összetartozik. Utoljára a teljhatalom felé törtető kommunisták ostorozták a háború utáni években akkora hevülettel a korrupciót, mint pár éve a Fidesz. Az a Fidesz, melynek vezetői tökéletes erkölcsi vértezetben túlélték, hogy a székházjuttatás ürügyén megszerzett pénzek belefolyjanak a pártvezér családjához tartozó vállalkozásba, hogy a családi vállalkozás érdekében fölhasználják a kormányfő hatalmi erejét, hogy a Fidesz-közeli cégek tömegét hatalmas köztartozásokkal eltüntessék, hogy a vezér arról tanácskozzon, miként fog családja vállalkozása hozzájutni pályázati pénzekhez és privatizálásra kiszemelt, értékes állami tulajdonokhoz. Amilyen hevesen üldözi a Fidesz a korrupciót, keverve tényeket és rágalmakat, élve és visszaélve törvényes eszközökkel a totalizált politikai harcai részeként, éppen annyira könnyíti meg azt a hatalomban lévők – önmaga – számára: elrejtve az állami vállalatok pénzügyeit, lazítva a közbeszerzés szabályait, csökkentve a pályázatok elbírálásának átláthatóságát, megsokszorozva a pofára menő pénzosztogatás lehetőségeit.
Továbbra sem tudjuk, miből költöttek s költenek pártok sokszor annyi pénzt, mint amennyivel legális forrásból rendelkeznek, tehát tudjuk: feketepénzt költöttek, költenek. Ha egy ilyen párt valóban tenni akar a korrupció ellen, akkor azt önkritikával, a pártfinanszírozás forradalmi átalakításával kezdi. Ha ártatlanként kíván bűnös és bűntelen ellenfelei fölött ítélkezni, és forradalmi buzgalma csak a korrupció legmelegebb melegágyát hagyja érintetlenül, akkor biztosak lehetünk, hogy nem a korrupcióból lesz kevesebb, csak a titokból és a fegyveres őrökből egyre több.
/Révész/
O Tannenbaum….!
2011 december 25. | Szerző: amfortas
Oldal ajánlása emailben
X